Véget értek a várakozás órái; a levélszavazatokat és nem saját körzetben leadott szavazatokat ugyan csak napok múlvára számolják meg, mégis nagy bizonysággal kijelenthetjük, hogy sorozatban harmadszor is kétharmados Fidesz-kormány állhat fel. Az eredmény nagyon sok mindent és nagyon sok mindenkit minősít, bár legtöbbjükre épp a minősíthetetlen volna a legmegfelelőbb jelző. A tegnapi szavazás körül számos aggály merül fel. Nem célom, és nem is vagyok hajlandó választási csalást kiáltani, de javító szándékkal sorra veszek néhány hiányosságot a választási rendszerünkben, amik most vasárnap akár még aggodalomra is adhattak volna okot, ha valaki nagyon aggódni kívánt volna. A jövővel pedig azon melegébe ma még nem foglalkozom, majd csak legközelebb.

Mulasztások az X körül

Az első furcsa hírekre már múlt héten felkaphattuk a fejünket, amikor levélben (az ellenzékre, vagy szándékosan érvénytelenül) szavazó vajdaságiakat kezdtek vegzálni a lezárt borítékok begyűjtéséért illetékesek. Többeket számon kértek, aminek nem ment igazán nagy híre, és a kötekedők kedvéért inkább hangsúlyozom, nem tudok felelősséget vállalni az értesülés valóságtartalmáért. Ha igaz, akkor reformot kíván a levélszavazatok begyűjtése.

Egyértelműen megtörtént viszont a következő történet. Heves megyében az egyik bizottság fideszes delegáltja - felismervén, hogy a helyiségbe érkező állampolgár a Jobbikra tervez szavazni - cselt eszelt ki. Úgy tett, mintha a felhasználandó szavazóívet lepecsételné, de mégsem tette, hogy a jobbikos szavazat érvénytelen legyen számláláskor. Sajnálatára a bizottság jobbikos tagja felfigyelt e mutatványra, aminek okán a fideszes delegáltat kizárták, az esetet jegyzőkönyvbe vették. Így az illető érvényes voksot adhatott le.

Nem úgy, mint következő történetünk szereplői. Kora estére elszaporodtak a közösségi médiában terjedő panaszok olyanoktól, akik tartós betegségük miatt házhoz kérték a mozgóurnát, de az sosem jutott el hozzájuk, majd azt a tájékoztatást kapták, hogy szavazati szándékukat sajnos csak négy év múlva tudják cselekedetre váltani. A történeteket böngészve felmerült bennem egy rossz érzés, ugyanis azt a következtetést engedtem meg magamnak, hogy az áldozatok egytől-egyig ellenzéki szavazók lettek volna - ha szavazók lehettek volna. Eközben a kormánypárti sajtó büszkélkedett a mozgóurna zökkenőmentes sikerével, mindezt fényképekkel megtámogatva. Az elmúlt évek tapasztalata alapján összeérnek a Fidesz mint párt, a kormány, és egyéb kormányközeli szervezetek nyilvántartásai. Így felvetődik annak lehetősége, hogy a mozgóurna útvonalának megtervezésekor - idő szűkében válogatásra kényszerülve - előnyt élvezhettek azok az igénylők, akik valamely adatbázis alapján feltételezett Fidesz-szimpatizánsok. Nincs elegendő, sem minden kétséget kizáró információm a történtekkel kapcsolatban, de a jövőre nézve nagyon fontos, hogy a mozgóurnát igénylők mind élhessenek Alaptörvény adta jogukkal a választások idején.

Néhol azok is falakba ütköztek, akik maguk keresték fel a szavazókörletet. Több helyen ugyanis az NVI valamiért elmulasztotta kihúzni a szavazólapokról a koordináció keretében visszalépett ellenzéki jelölteket, ezzel éppen azt elérve, hogy akár több ezer szavazattal kevesebbet kapjon az esélyes jelölt. Ez olyan körzetekkel esett meg, ahol az előzetes mérések szerint nagyon jó esélyekkel indult az egyik ellenzéki jelölt, például Harangozó Tamás (MSZP) és Hadházy Ákos (LMP) körzete, Szekszárd. Még ha feltételezem is, hogy szándékos a mulasztás, akkor sem állíthatom, hiszen soha nem bizonyosodna be. Javító szándékkal azért van egy ötletem: máskor jobban kell erre figyelni, hiszen az országgyűlési választás fontos dolog egy parlamentáris demokrácia életében, és nagyobb precizitást érdemel.

Mulasztások a szavazókör előtt

Mementóként megemlékezem arról a tízezernyi ukránról, akiket az elmúlt hetekben jelentettek be kelet-magyarországi házakba. A legserényebb lakcímre kétszáznál is többet. Hogy ez mire utal, mindenki fantáziáljon róla maga.

Említésre méltó, hogy Barcelonában másfél órás sort kellett kiállni a választópolgároknak, ami még mindig csak a fele a londoninak. A londoni pedig szintén csak fele annak, amennyit két budapesti szavazóhelyiség áldozatainak kellett állnia az utcán. Szerencsére nem esett sem eső, sem hó, csupán egy kis csorba a hatóságok becsületén. Hét demokratikus választás után teljesen váratlanul érte őket a nyolcadik.

"A hír szent, de a vélemény szabad"

A Guardian főszerkesztője, a szakmában legendás CP Scott a következőt írta 1921-ben az újság ars poeticájaként: "comment is free, but news are sacred". Ezt a magyar média sajnos így fordítja: a vélemény szent, de a hír szabad. A demokratikus Magyarország történetének kétségkívül legmocskosabb kampányidőszakán vagyunk túl, a közelmúlt médiafogásai pedig lesújtó képet festenek arról, hogy mire számíthatunk a következő négy évben. A kormány holdudvarához köthető orgánumok nagy igyekezetükben már nem is akartak függetlenként tetszelegni. Erre nincs is szükség, hiszen mára biztosan nem maradt egy tucatnyi olvasójuk sem a másik politikai térfélről. Stratégiát váltottak: a kampány hajrájára nyíltan a Fidesz szócsöveként működtek, így szabadabban sulykolhatták olvasóikba a szavazás már-már kötelező, egyébként pedig a nyugati keresztény kultúra jövőjéről örökre, végérvényesen döntő mivoltát.

Az elmúlt nyolc évben is sok cifrát láthattunk, de a mögöttünk álló hónapokban még ehhez képest is igazi csemegéket kaptunk. Így történhetett, hogy a TV2 híradósai élő adásban bemondták, hogy a Fideszre szavaznak, és ezt tanácsolják a nézőnek is. Így történhetett, hogy az origón kizárólag migránsos (negatív) és Orbános (természetesen pozitív) bejegyzések jelentek meg, a főhír pedig sokáig az volt  - akár csak több tucatnyi kormánybarát lapnál -, hogy Mindkét szavazatot a Fideszre! Sok hasonló fogás volt, amelyeket különböző szervek pénzbüntetéssel honoráltak, de ez tervezett költség volt a Fidesz részéről, ennyit igazán megért. Kompenzálta az ingyenreklám, amit szervilis iskola- és kórházigazgatókkal küldettek szét a kollégák között.

A nem a Fidesz-székház pincéjében írt sajtótermékek pedig sajnálatomra felvették a kesztyűt. Itt nem az Alfahírre és a többi jobbikos propagandaportálra gondolok, hiszen azokkal nem is érdemes törődni. A mindig is nívótlan 444, vagy akár az index majdnem olyan mélyre süllyedt a kampányban, mint ellenoldali társaik. A hagyományosan baloldali, de független HVG internetes híroldala is mintha kissé túllépett volna azon a küszöbön, amit korábban elképzeltek maguknak.

A kampány igazi mocskát mégis a Fidesz által Facebookon létrehozatott vagy megvásárolt kamu híroldalak, viccesnek mutatkozó oldalak, és helyi közösségeknek álcázott oldalak szállították, amelyek mindenkit leköröző elánnal vetették bele magukat a szenny terjesztésébe. A praktika működött, ragyogóan sikerült a mozgósítás, ami újabb kétharmadot hozott. Ezúttal már a listás szavazatok felét megkapta a Fidesz, amire korábban nem volt példa, most végre nem 32%-kal jutottak alkotmányozó többséghez.

Mivel továbbra is a jó szándék vezérel, előállok mai utolsó tanácsommal. Érdemes elgondolkodni az eredeti görög minta alapján valamiféle korszerű (mondjuk iskolázottsági) cenzus bevezetésén, en bloc a demokrácia nemzetközi keretrendszerében. Nem azért, mert akkor nem nyerne a Fidesz, hanem azért, mert akkor nem kényszerülne erre a blőd retorikára, ha nyerni akar. Rengeteg problémánk maradna, de a világ azért máris egy kicsivel jobb hely lenne.

https://facebook.com/privilegiumoldal

Nagykoalíció akkor van, ha egy politikai erőtér nem képes egymaga kormányt alakítani. Ilyen Angela Merkel jelenlegi kormánya, de ilyen az osztrák kormány is, évtizedek óta. A rendszervált(oz)ás utáni időkben Magyarországon klasszikusan egy Fidesz-MSZP központú bipoláris berendezkedés alakult ki, 1994 óta hozzájuk csapódott egy-egy kisebb párt csatlósként a kormányalakítás érdekében.

Magyar virtus

Most azonban más szelek fújnak. A választási rendszer megbugázása, a külhoni magyarok sokszor együgyű szavazási indíttatása (főleg, hogy a levélszavazatokat csak az nem cenzúrázza, aki nem akarja - lásd múlt heti vajdasági események a Fidesz elvszövetségesei részéről) és a gyenge ellenzék miatt a jelenlegi kormánypárt egymaga is képes győzni. Azért egyes számban írom, mert a KDNP önmagában már nem mérhető gittegylet. Orbánék ugyanígy tették tökre korábban az FKGP-t és az MDF-et, hiszen semmilyen pártot nem hajlandóak elviselni maguk mellett a politikai térfelükön. Térjünk azonban a lényegre.

Ha búcsú, akkor fájdalmas

Ha a Fidesz nem szerez 50%+1 mandátumot, ezáltal nem nyer, akkor három lehetőség van. Mindenki más nyer, vagy senki sem nyer (a harmadikról később). A jelenlegi ellenzéki pártok ugyanis kizárólag úgy tudnak kormányt alakítani, ha kivétel nélkül mind összefognak, amit most nem szeretnék fejtegetni, hiszen nonszensz. Ha valahogy meg is tudnának egyezni hosszas huzavona után egy működőképesnek tűnő megoldásban, az csak egyetlen dolog lehetne: pártoktól független szakértői kormány, ami az ő konszenzusos felkérésük alapján, de nem az ő embereikből áll. Erre semmi esély nincs, hiszen Vona Gábor a legerősebb ellenzéki párt vezetőjeként magának akarná a vezetést, akárcsak Gyurcsány, aki ugyanolyan kényszeres beteg, mint Orbán, csak politikai karrierjében egy lépéssel visszább tart, és (még) nem kapaszkodott vissza a hatalomba.

Rövidre zárva ezt a lehetőséget, tegyük fel, hogy csoda történik, és megalakul a szakértői kormány, jobbnál-jobb géniuszokkal a bársonyszékekben. Nem lennének rentábilisek, lévén, hogy a mafia-kormány szinte minden hivatal, szervezet, vállalat, bank élére saját csatlósait ültette, így semmibe nem telne rövid idő alatt bedönteni az országot, kiharcolva az előrehozott választásokat, amin nyilvánvalóan elsöprő győzelmet aratna a Fidesz, hiszen lám-lám, az ő idejükben legalább viszonylagos rend volt. Talán a kétharmad is meglenne, és minimum a 2026-os választásokig minden rosszat a 2018-as, pár hónapos nagykoalíciós kormányzásra lehetne kenni, így a hatalom stabil maradna.

Amikor Orbán Viktor új pajtásokkal kezd játszani

Valószínűleg a Fidesz megszerzi a többséget az új országgyűlésben, de lehetséges, hogy csak 45-50%-ot érnek el. Erről az eshetőségről röviden írok - épp csak annyit, hogy utána majd "én megmondtam"-ozhassak. A kormánypárt kommunikációját elnézve szembetűnő, hogy leginkább a Jobbikot ostorozzák, hiszen tőlük félnek leginkább. Kitesznek magukért az MSZP-P ellenében is, és nem feledkeznek meg a Gyurcsány-féle DK-val kapcsolatban sem emlékeztetni arra, hogy az Gyurcsány-féle. Korábban az Együtt szarvát is letörték Juhász Péter személyében, az LMP-vel kapcsolatban azonban szinte néma csend van. Egyedül a Fideszből kiugrott Hadházyt ütik agyba-főbe, de az inkább saját tagságuk felé címzett fenyegető üzenet.

Az LMP 5-7%-os jelenlétre számíthat a következő parlamentben, a Fidesznek pedig a 45-50%-os eredmény esetén éppen ennyire van szüksége. Ez a teória valószínűleg sokaknak megdöbbentő, de a valóság 2018 Magyarországán bizony rideg. A Fidesz ügyelt rá, hogy szavazóik előtt felvállalható legyen egy esetleges Fidesz-KDNP-LMP koalíció, ha rákényszerülnek, a tűzközelbe eddig sosem kerülő LMP pedig bizonyára megtalálná a maga megnyugtató magyarázatát arra, hogy miért helyes, amit tesznek.

Hajrá, Fidesz!

Végül elérkeztünk a lényeghez. Aki jól ismer, egyértelműen tudja, hogy eszem ágában sincs a Fideszre szavazni, természetesen nem is rájuk fogok. De tudom, hogy így vagy úgy megalakul a negyedik Orbán-kormány. És ez úgy jó, ahogy van.

2010-ben a gazdasági világválságnak és az MSZP széthullásának köszönhetően kétharmadot szerzett a Fidesz. 2014-ben azért szerzett kétharmadot, mert átrajzolták a választási rendszert (és eleve azért nyert, mert még mindig nem volt komolyan vehető ellenzék, viszont az emberek biztosabban éltek, mint a balos kormánnyal azonosított világválság idején). 2018-ban pedig azért nyer a Fidesz, mert a választási rendszer még mindig rájuk van szabva, a média a kezükben van, és a legostobább 2 millió elhiszi a pofon egyszerű "Soros, migráns, Brüsszel, ENSZ" mutatványt, ami annyira ócska és olcsó, hogy a vurstliban egypálcikás nyeremény lenne a céllövöldében.

Az olyan részleteket ne is említsük, hogy az elmúlt 30 napban mindössze egyetlen egy migránst fogtunk el a határon (március 6.-án, egyébként), koncentráljunk a még fontosabb dolgokra. A kormány 8, de legfőképp 4 éve más tollával ékeskedik. Büszkék a különböző építkezésekre, beszerzésekre, felújításokra - azok több, mint háromnegyede azonban EU-s pénzből valósult meg. A pénz viszont eddig tartott, és nem tovább. A források még 2019-ig csörgedeznek majd némiképp, utána új támogatási ciklus jön, és - részben a Fidesz közpénzekhez és EU-s forrásokhoz való hozzáállása miatt - radikálisan kevesebb pénz van kilátásban Magyarországnak, mint eddig. Ez pedig olyan ínséges időket hoz, amit talán a legfanatikusabb Fidesz-szavazók is észrevesznek. Ha a következő támogatási ciklus pénzhiánya egy MSZP-P-Jobbik-DK-LMP kormány működését fémjelezné, az végérvényesen bebetonozná a Fideszt a hatalomba, immár évtizedekre. Ha viszont ők maguk kényszerülnek megenni, amit főztek, csúnya hasmenésük lehet tőle. És akkor a Fideszről is minden kiderül, amit tudni érdemes.

Egy ideig ugyanis lehet majd mondani, hogy az újabb győzelmük miatt Brüsszel és Soros szívatja Magyarországot, de a legvégén mindenkinek be kell majd látnia, hogy a migrációellenes propagandaplakáttal nem lehet sem gyógyítani, sem oktatni, sem kátyúzni. De még csak nem is ehető.

https://facebook.com/privilegiumoldal

Mindig van benne valami romantikus, ha az ember a felkapott magyar médiumokat szemlézi. Újra és újra arcon köp minket a kortárs tájékoztató irodalom színvonaltalansága. A helyzet keserűségét az adja, hogy a magyar emberek legostobább egyötöde azt hiszi, igaz, amit a közmédiában és a fideszes kezekben lévő lapokban, portálokon kreálnak. Ez a legjobb szó ide: kreálmány, hiszen a kormánypárti hírgyártás többé már a hírek saját szájíz szerinti előadásának sem akar megfelelni. Egyszerűen kitalál történeteket, és azt mondja rájuk, hogy megtörténtek, vagy meg fognak történni. Máskor egy az egyben letagad eseményeket, így történhetett, hogy számítógépes programokkal „eltüntetnek” embereket különböző eseményekről, vagy egy korrupciós botrányt egész egyszerűen nem kommunikálnak a nézők, olvasók felé.

Ragyogó trükk volt mindenre és mindenkire a Soros-bérenc jelzőt ragasztani, aki valóban tenni próbál valamit a mélyrepülésünk visszafordításáért. Az a bizonyos legműveletlenebb, legtanulatlanabb, legprimitívebb egyötöde az országnak így már ha véletlenül találkozik is, mondjuk a facebookon, egy valódi hírrel, egész egyszerűen arra gondol, amit beleneveltek: a 444 Sorosé, az index az ország bukását akarja, a HVG egyszer pénzt kapott egy embertől, aki egyszer együtt ebédelt egy másik emberrel, aki stb, stb. Így lesz a vészharangok valódi kongatásából lenézett, szánalmas libsi-bolsi próbálkozás. A baj az, hogy ez a kétmillió ember a legaktívabb és legstabilabb szavazó.

A következőkben pedig egy érdekes jelenséget mutatok be a kormány gátlástalan, szolgalelkű médiabirodalmából. Alapja, hogy minden akkor létezik, ha azt mondjuk, hogy létezik.

1. Botka és a kerítés esete

Erre a kérdésre korábbi cikkemben már kitértem. A Fidesz holdudvara teleharsogta vele a világot, hogy ha 2018-ban Botka László miniszterelnök lesz, lebontatja a határkerítést. Biztosan rövidhírnek szánták, és ezért hagyták ki a mondanivaló eleje és vége közötti lényeget. Botka kérdésre válaszolva annyit mondott, hogy ha az ország élére kerül, lecseng a menekültválság, sikerül megoldanunk a Közel-Kelet problémáit ott, helyben, és ezek által nincs többé szükség a kerítésre, akkor lebontják, nem marad feleslegesen.

2. Botka aláírná a menekültkvótát

Úgyhogy biztosan szomorú, mert nincs mit aláírni. 2015 elején volt ugyan egy ilyen irányzat az Európai Unióban, össze is gyűlt a díszes társaság, és megszavazták a kvótát. A kvótát igenlő, támogató államférfiak közt volt Orbán Viktor is. Ezt ma már csak 2 millió ember nem tudja az országban. A javaslatot aztán amúgy is visszavonták.

3. Botka László becenevei

Rendszeresen találnak ki a fideszes média bedrogozott szerkesztői újabb és újabb beceneveket Botka Lászlónak, és az ilyen fiktív ömlengéseikben így szokott szerepelni a mondat: „Szegeden csak úgy hívják Botkát, hogy…”. A pontok helyére az aktuális hazugság helyettesítendő be. Volt már Búvár Laci, Rolex Laci, Dzsipes Laci, Luxus Laci… ezek nagyon jó fellépőnevek lennének a Nóta TV-n, de valójában soha senki nem hívta így Botka Lászlót Szegeden. Ha már itt tartunk, az ország egyik legvirágzóbb, legnagyobb ütemben fejlődő és népesedő városában állítólag rettegnek is tőle, és már nagyon elegük van belőle. Biztosan ezért választják meg két évtizede.

4. Orbán Viktor becenevei

Ha Szegeden „csak úgy hívják Botkát, hogy…”, és a pofátlan hazugsággyárak merészelik sokszor a cikkek címében is ezeket a kitalált hülyeségeket használni, akkor igazén elférne egy kis Viktátorozás is, netán Orsósozás. Magyarországon ugyanis „csak így hívják az emberek Orbánt”.

5. Fizessenek a…

A Fidesz első intézkedései közt volt a leggazdagabbak zsebre vágása. Az egykulcsos adónak csak ők örülhettek igazán nagy mértékben, de a kormány arra is el tudta hitetni a szegényekkel, hogy tulajdonképp nekik jó. Most pedig uszításnak nevezik Botka kampányát. Szerintem is az. Jó ötlet benne a nagyobb társadalmi felelősségvállalás, de racionális intézkedésekkel kell elérni, nem számon kéréssel. Mégis olyan fura a következő híreket egymás után olvasni: Soros a sátán; Brüsszel a sátán fészke; a menekültek a sátánok, és a sátán küldte őket; a büdös libbant bolsevik Luxus Laci uszít, pedig az nagyon csúnya dolog!

6. Soros György beírta a pénzkódot

A Fidesz szerint Soros György maga ajánlgat hitelt az EU-nak a menekültválság orvoslására. Ő maga idézte elő a válságot, hogy aztán hitelt adhasson az Uniónak. Nos, Soros komplett vagyona, tehát ebben még a nyakkendője is benne van, alig 30 milliárd euró. Az Uniónak pedig azt tanácsolta egy sokszor meghamisítva idézett elemzésében, hogy csupán a következő három évben 110 milliárd eurót kell a problémára fordítani. Ennek tehát a józan ész határain belül nagyjából a tizedét (sem) tudná meghitelezni. Így bukik az a képlet is, hogy ő idézte elő a válságot. Na, akkor most mi van… mindegy, semmi. Vagyis az, hogy tanulmányokat ír a kérdésről, megoldási javaslatokat tesz. Úgy fest, ő az, aki valóban cselekszik is valamit, nem csak uszít.

7. Én magam is Soros Györgytől kapom a fizetésem

Ezt a cikket minden bizonnyal nem azért írom, mert egy magyar állampolgár vagyok, akinek elege van a nép irtózatos lebutításából és a legszörnyűbb időket idéző hírhamisításból. Az ilyenek, mint én, egytől egyik hazaáruló Soros-bérencek vagyunk, hiszen nem az a véleményünk, hogy Orbán Viktor a MAGyarok és Európa megmentője, aki még sosem hazudott életében. Nem hiszem el, hogy évtizednyi miniszterelnöksége után mindössze 700 ezer forint spórolt pénze és egy garzonlakásban 50%-os tulajdonrésze van. Tény, hogy Soros áll mögöttem, de vajon zsidó is vagyok?

8. Nincs többé cigánykérdés

Nem csak Farkas Flórián másfél milliárdos sikkasztását tekinti meg nem történtnek a kormányoldal, de a (cigány)bűnözést is eltüntették szem elől. Még kormányzásuk elején emelték fel drasztikusan a lopás bűncselekményének anyagi alsó határát, így az esetek döntő többsége nem szerepel a statisztikákban. Mobiltelefon, televízió, készpénz? Ezek a lopások, rablások többé nem léteznek, hiszen a papíron feketén-fehéren le van írva a statisztika. A kormány pedig arról is hallgat – és hallgattat –, hogy Kelet-Magyarországon már polgárháborút megközelítő állapotok uralkodnak egyes helyeken. Máshonnan már elmenekültek a kaukázusiak, és csak a cigányság maradt. A közoktatásban meglévő helyzetet sem tudták orvosolni, ezért úgy döntöttek, egyszerűen külön osztályokba teszik a cigány gyerekeket, ezzel a fehérek nincsenek zavartatva, a cigányoknak meg úgy is mindegy, maximum nem tanulnak meg írni és olvasni se. Úgy legalább Fidesz-szavazók lesznek.

9. Elfoglalt közhivatalok

Végezetül, mostanra azt is be lehet adni a Fidesz-szavazóknak, hogy különböző "Soros-szervezetek" rejtett kiképzőtáborokban készítik fel a liberális gerilla osztagokat, hogyan kell közhivatalt foglalni ősszel. Ez a hangulatkeltés pont jó lehet egy teljesen alaptalan szükségállapot bevezetésére, legalább addig se kampányolhat majd az ellenzék. Azt mondtam már, hogy valójában a Fidesz foglalta el a hivatalokat? Kétharmados törvényekkel visszaélve, saját kimozdíthatatlan embereiket rakták be mindenhová, a legtöbb esetben a mandátumot is 9 évre emelve, hogy még legalább 2 választási ciklust el tudjanak lehetetleníteni, ha egyszer megbuknának.

Az ellenzéki médiát sem tudom védeni, a 444.hu-n például a 21. századi Magyarország eddigi egyik legnagyobb visszhangot kapó esetének, a Teréz körúti robbantás éjszakáján 8 órán keresztül a következő volt a kiemelt hír: „Geci szar facebook oldalak”. Az Alfahír minden aktuálpolitikán sajnálkozó cikke végére odaírja, hogy Magyarország elpusztul, ha 2018-ban nem nyer egy olyan megmentő erő, mint a Jobbik. Érdekes megközelítése az objektív tájékoztatásnak. Az indexről nem tudom levenni a keresztvizet, mert véleményem szerint soha rá sem került. A Magyar Nemzet még helyezkedik, de egyértelműen befolyásoló célja van, a hvg.hu pedig még talán az egyetlen nagyobb hírforrás, aminek egy ideális világban is lehetne némi létjogosultsága.

A magam részéről ajánlom a Hungarian Spectrum-ot, The Budapest Beacon-t és a Hungarian Free Press-t. Meg természetesen facebook-oldalunkat, hogy ne maradj le a későbbi cikkekről.

https://facebook.com/privilegiumoldal

fotó: Dubioza Kolektiv

A kormánypárt kidolgozott egy összetett módszert, amellyel teljesen eltüntette az állami szintű korrupciót. Mármint, a szemünk elől. Amiről ugyanis nem vesznek tudomást, az immár nem létezik. Ez az új módi.

Bizonyára mindenkinek ismerős az "OLAF-jelentés" fogalma. Ennek két olvasata van. Az egyik szerint az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) ellenőrzi és elemzi a tagállamoknak kiutalt uniós támogatás felhasználását. Ez Magyarország esetében mostanában évi 3 ezer milliárd forint, tehát komoly tételnek nevezhető. Ebből aztán lenne mit zsebre tenni, ha nem a világtörténelem legbecsületesebb kormánya lenne a jelenlegi Orbán-kormány. A fogalom másik olvasata szerint az OLAF-jelentés az elnyomó európai vezetés eszköze arra, hogy önkényesen és mondvacsinált okokkal szívathassa azokat a tagállamokat, amelyeknek saját egyénisége, bátorsága, nemzeti büszkesége van. Ráadásul a Magyar Időkkel, "köz"médiával és origóval szedált kormánypárti szavazók szerint Orbán Viktor ma Európa legalkalmasabb politikusa, akit mindenáron blamálni akar az EU féltékeny elitje. Ezt pedig direkt a végére hagytam: az OLAF-jelentésre a kormány még azt is ki tudta mondani nevetés nélkül, hogy Soros György a már rég a zsebében lévő európai vezetőkkel lesújtó jelentéseket készíttet.

Ki az a Soros György?

Soros Györgyről elég annyit tudni, hogy - a Fidesz HIVATALOS kommunikációja szerint - azért lobbizik, hogy az EU személyesen tőle vegyen fel 110 milliárdos hitelt a migránsválság kezelésére. Fájdalom, hogy vagyona mindösszesen 30 milliárd euró csupán. Mostanában még azzal került be a hírekbe, hogy 1) a nemzetállamok eltörléséért dolgozik; 2) mindent megtesz Nagy-Albánia létrehozásáért. A Fideszt sosem zavarja a Föld bolygón zajló valós élet, ha propagandát kell gyártani. A probléma csak az, hogy 2 milliója szavazójuk boldogan fekszik be a butítógépbe. Mentségükre legyen mondva, aki csak a kormánypropagandát látja, fogalma sincs róla, mi zajlik a világban.

A jelentés és következményei

Hogy egészen pontos legyen, jelentés van, következmények nincsenek. A legfrissebb ellenőrzési adatok a 2013-2015-ös időszakról szólnak - a szóban forgó korrupciót tehát nehéz a szocialisták 8 évére fogni -, és büszkén mondhatom, elsők lettünk. Megannyi tagállam közül Magyarországon lopták szét a legtöbb EU-s beruházást! A projektek 3,5%-át találta korruptnak és becstelennek az OLAF, miközben az uniós átlag, most figyeljenek, 0,4%!!! A különbség nem csak elképesztő, tulajdonképpen már maga a nihil. Az OLAF ezeket az ügyeket - saját szabályzata szerint csak azokat, amelyeknél elegendő bizonyíték áll rendelkezésre csalásra, lopásra - jelentette az eljáró (pardon, eljárásra jogosult) magyar hatóságoknak. Na de ezek csupán tények, méghozzá büdös, brüsszeli eredetű tények. Hiba lenne, ha objektív tényekre hagyatkoznánk, mikor a magyar hatóságok tényei is itt vannak nekünk!

A jelentett, bizonyíthatóan korrupt (fideszes káderek, strómanok, oligarchák zsebébe pénzt talicskázó) beruházásoknak ugyanis kevesebb, mint a fele került vizsgálat alá! Azon vizsgálatokat is vagy megszüntették, vagy még mindig húzzák-vonják, a lényeg az, hogy - talán csak mutatóba? - egyetlen esetben született büntetés. Annál az esetnél hamis, kitalált információkra alapozva hívtak le 50 millió forint EU-s támogatást. A magyar hatóságok ítélete: egy személynek 1 év felfüggesztett börtönbüntetés, valamint 300 ezer forint bírság.

Az MSZP 8 éve alatt a korrupció komoly terhet jelentett az országnak. A Fidesz-kormány 2010-es hatalomra kerülése óta korábbi ígéretüknek megfelelően eltüntette ezt a jelenséget - de sajnos csak az amúgy is szemfedős hívei elől. Orbán illiberális demagokráciája számos dologban, jóban is rosszban is messze felülmúlja a szocialistákat. Sajnos ezek közül az egyik legfontosabb a lopás mértéke.

https://facebook.com/privilegiumoldal

Ez a cím ezen a blogon mindenki számára teljesen nyilvánvalóan csak vicc volt. Az Origo, a 888, a Magyar Idők, és számos társuk azonban ezzel tökéletesen egyazon szintű állításokat enged meg magának, méghozzá teljesen komolyan. Ezen könnyesre röhöghetnénk magunkat, ha nem lenne több százezer ostoba, aki elhiszi. A Fidesz elérte szavazóbázisa alját – jó ideje már stabilan beállt a létszám 2 millió főre. Ennek a 2 millió embernek viszont már bármit el lehet adni. Ennél több Fidesz-hívő nem lesz a következő években, viszont apadni sem fog a létszám.

Szabadon gondolhatod, amit ők gondolnak

Azért írtam ezt a cikket, mert nagyon felbőszített az elmúlt napokban látott, a Fidesz elveit tökéletesen megtestesítő pofátlan, gerinctelen, szánalmas hazugságáradat. Az állítás: Botka lebontja a határkerítést, hogy az ne akadályozza a migránsok beáradását, ha választást nyer. Lássuk a tényeket kronológiai sorrendben.

Botka kérdésre válaszolva azt mondta a Reutersnek, hogy amennyiben megválasztják őt, ÉS megkezdi olajozott működését az egységes európai határvédelem már Görögországban, ÉS stabilizálódik a közel-keleti helyzet, ÉS ennek folyományaként a migránsválság lecseng (értsd, elmúlik, nincs többé), AKKOR teljesen feleslegessé válik a kerítés, és visszaállítják a határszakasz eredeti, normális rendjét.  A 888 természetesen kiforgatta a szavait.

Ezután jött az Origo akciója, akik büszke független médiumként másfél éve politikai parancsra tesznek meg mindent, hogy az ellenzéket lejárassák, egyre vérlázítóbb és mocskosabb módszerekkel. Külön cikket lehetne szentelni annak a szociológiai jelenségnek, hogy a kormánypárti olvasóknak szépen fokozatosan adagolt elocsmányulás tökéletesen illeszkedik elvárásaikba. Bármeddig süllyedhetnek a kormány csahos szócsövei, a plebsz sosem kiált megálljt. Ez a cikk viszont nem erről szól, sem az ellenzéki médiumokról, amik sokszor a kákán is csomót keresve olyan kötekedő módon nyilvánulnak meg, hogy ezáltal elvesztik hitelességüket. Visszatérve az Origo akciójához: a Telekomtól Üllői úti telekért cserébe elzsarolt kormánymédium erre megírta, hogy Botka le akarja bontani a veszedelmes migránsáradatot akadályozó kerítést.

Az MSZP teljesen érthető módon felhívta a világ figyelmét erre a pofátlan és szánalmas hazugságra. Olyan hazugságra, amitől sokkal inkább viszkethet a tisztességes keresztény emberek tenyere, mint a kormány demokratikus kontrollját jelentő civilszervezetek ellehetetlenítése miatti tüntetéstől. Persze a bizonyos sok százezres csoport azt a képletet is elhitte a Fidesz-médiának, hogy Magyarország összes civilszervezete = Soros György.

Fentiek utáni következő lépcső a mindent elsöprő támadás. A Fidesz hazugságpropaganda-médiája mindig ezt csinálja, ha akkorát hazudnak, hogy az már akár kellemetlen is lehetne: a legjobb védekezés a támadás módszerével teljes offenzívát indítanak, hogy az igazságot hallatni próbáló hangok senkihez se juthassanak el. Így ma az origo.hu címlapján a következőket tudhatjuk meg: Kubatov szerint Botka egy korrupt, hazug szocialista politikus, miatta alulteljesít Szeged. Botka jellemrajzát a magam részéről nem tudom sem cáfolni, sem megerősíteni, de aki ismeri Szegedet, tudja jól, hogy az ország egyik, ha nem a legjobban teljesítő városa, ahol jó élni. Érdekes módon arról nem szokott ilyen lelkesen beszámolni (napi szinten többször is) az Origo, ha ellenzéki politikusok vádolnak kormánypártiakat korrupcióval és hazugsággal. Megtudhatjuk még: Rogán szerint Botka kerítésbontó terve egész Európát veszélybe sodorja. Ez bizonyára igaz, hiszen Botkának NINCS kerítésbontó terve. Megtudhatjuk még, hogy Kósa szerint Botka életveszélyes Magyarországra nézve, mert a kerítés lebontásával csak úgy elárasztanának minket a migránsok! Mivel ez egy eleve valótlanságra adott reakció Kósától, nincs mit kommentálni rajta. Végül, az Origo megpróbálja bevédeni magát: „Hiába magyarázzák, Botka tényleg eltüntetné a határzárat”. Valóban. Akkor, ha már teljesen felesleges. A Fidesz úgy fél Botkától, mint a tűztől. A választóik megnyugtatására azért címlapra tették Orbánt is, aki szerint a hódmezővásárhelyi villamosvonal Szabadkáig tart majd. Hadd érezze a naiv kisember, micsoda világhatalom vagyunk. Ezen nincs is mit kommentálni.

Egyik oldal olyan, mint a másik - az igazi vesztes az objektív ember

Kár is volna tovább firtatni, ugyanis a baj nem az origo.hu-val, nem a 888.hu-val, nem a Magyar Időkkel, nem a TV2 Tények c. fantasy szappanoperájával van. A baj az, hogy mennyien eszik naponta a szart. Olyan szart, amiről még ők is tudják, hogy csúsztatás, parancsra írt lejáratás, sok esetben (nem mindig) rágalomhadjárat, de kétségbeesésükben csak ennyit mondanak: hát jó, de a 444 meg a Magyar Nemzet is ilyen. Mi több, az én fejemhez inkább hozzá szokták vágni ezt.

Igaz, valóban azok is ilyenek. Soha senkit nem biztattam rá, hogy olvassa őket. A legnagyobb baj, hogy az emberekből elfogyott az objektivitás. Veszélyesen kevesen maradtunk, akik nem kérünk a Magyar Időkből, és nem kérünk a Magyar Nemzetből sem. Túl kevesen vagyunk, akik lenézzük, megvetjük az Origót és a 888.hu-t, de éppen annyira a 444-et. Alig maradt, aki nem nézi csodálattól csillogó szemekkel a Hír TV-t, de a TV2-t és a „közmédiát” sem. Maroknyian maradtunk, akik az igazat akarjuk tudni, nem azt a hazugságot, ami megnyugtat és biztonságérzetet ad. Nekünk, keveseknek pedig napi több óra kutatásba telik, hogy tiszta képet kapjunk valamiről. Pontosan ez volt a cél: az objektív tájékozódás ellehetetlenítése. Pontosabban nem lehetetlen, de az emberek lusták hozzá, és nem is tetszene nekik az igazság, így nem erőltetik. Jól működik az orbáni illiberális demagokrácia. A közélet ugyanis pont olyan, amilyenre a népnek igénye van.

https://facebook.com/privilegiumoldal

Can’t find the devil? Create the devil!

In every country of the World, there is at least one main problem the current government must solve. It may be a financial or demographic crisis, leading the nation through a systematic transformation, or – as in Hungary – to defend its people against real or perceived threats. Well, we have a lot of them. It’s not just the immigration crisis, we also have many evil powers working against us, says the government. There’s the Russian intelligence, there’s Brussels, there’s the pressure from the foreign affairs of the United States of America, and of course, first and worst, the Devil itself: our government should defend us, the demos, of being struggled of the intrigues of George Soros, who is now, after the death of the oldest Rockefeller, the sole holder of the World’s Most Evil Person Title. Mr. Orbán is doing a great job on this front, as he and his Government don’t miss a single chance to remind us how terrific our everyday lives would be without their heroic strife against this uninhibited snake.

George Soros wants not just simply fray out decay for his motherland Hungary, but he does it in acts of painstaking and enormous struggles. As we got to know it from Mr. Orbán, this evil man navigates every liberal state just to do any harm possible to Hungary. Why? That is the way he has a good time. Nonetheless, we have to admit he just cannot be a nice guy after all these dark intentions of his have been revealed, right?

Just follow the Sacred Defender!

As we reached the point of liberalism, we must talk about it. From our government’s communication, we gratefully come to know that all the liberal states of Europe are soon going bankrupt. Even so, some of them still spends their rearmost Eurocents to undermine Hungary. Maybe they are envious, maybe they are governed by George Soros, maybe they want to demolish the Chosen Nation of Hungarians… It doesn’t matter, Mr. Orbán probably knows it, he and János Lázár (first man of the Prime Minister’s Office) are the men in charge to guard this knowledge. Bless on the Dear Leader, our Sacred Defender, he worked out a brand new political view to save us; it is called illiberal demagocracy. It may sometimes be referred to as illiberal democracy, but don’t you ever let yourself being lead, the point is demagogy in the first line! With so familiar measures he brings back the good old days of Socialism. Hungary enjoys oligarchy, political purges, arising internal tension, arbitrary censorship of school books and many other gifts of this old but gold political trend.

Hungarian politics is all about looking for external enemies, too, and when doing so, argute Mr. Orbán couldn’t have missed to notice the liberal European countries’ lining up to demolish our noble homeland. Thanks to him, we know we must take every measure to secure ourselves from the devastation which comes hand in hand with liberalism.

Retrospect for the fallen ones

Finland, Sweden, Norway and Denmark are look-a-likes of Sodom and Gomorrah, and they will stay so, as long they are liberal. Poor people of these countries have to suffer all that liberalism means. Finland has the best school system in the World, Sweden and Norway don’t know how to burn that orbital lump of spare money they have, Danish and Swedish people are the best non-native English speakers, Scandinavian people are happy, living extremely high living conditions, do what they want to do. Their politics and media enjoy high level transparency and freedom of speech – yes, they write and talk about the problems with immigrants, too. Poor people there… Their only fault – and we must admit it – is their immigration policies. This wouldn’t have to mean the idea of liberalism is an evolutionary dead end, but it does for Mr. Orbán! It does, if he can turn it into verification of building his long-cherished dictatorship. It doesn’t matter if a system can show up a model education system, a model health care system, a model media ruling, a model mentality and a model social network. Liberalism is bad if it also comes with freedom of speech and a mistaken immigrant policy – which is now under review, by the way. The only way to go – even with dying healthcare, outdated education system, manipulated media, oligarchy – is illiberal demagogism. Well it is probably the way to go for a small group of people.

He's not fighting New World Order, he’s building it

Orbán doesn’t miss a chance to highlight that liberal democracies just didn’t work and the idea is defunct. We fight against the United States, we fight against the Norway-funded NGOs, we fight against George Soros, we fight against Brussels. No price tag deters Mr. Orbán from his sick self-justification. The problem is he buys it all with the country’s credit card, and we will have to start our loan repayment right after we finally get rid of him, his mafia-like branch of oligarchs, and his gruesome illiberal demagocracy. We can’t say how long will we have to suffer from its consequences, or how long will it take to heal the blights on Hungarian souls caused by the poisoning years of Orbán’s illiberal demagocracy, but one stable fact is that if we turn him down in the 2018 elections, it’s already way too late.

Another bad news is, there’s no chance to turn him down next year, and it doesn’t seem there would be any possible alternate in present opposition we would be much luckier with. Even if there were, Orbán created a voting system to prevent almost half a million Hungarians who flee the country because of him from voting. He’s using the media so nasty that would make any former communist leader envious. On Sunday two weeks ago, more than 60000 people went to the streets to protest against the dictatorship he’s building, but the governmental supervised newspapers and websites – there’s more and more of them – absolutely forgot to mention the protests! The nationwide TV channels – for example the state media and TV2, now owned by Andy Vajna, Mr. Orbán’s good friend – had to report the so-called “Regrettable Events”; and so they did, giving titles like “They were less, than expected”, “Soros tried everything, but that wasn’t enough”. They stated George Soros organized the demonstrations and he flew thousands of foreigners to Budapest to join it. Yes, they mean it…

The government says the protest was only against Lex CEU, avoiding people chanting against dozens of regulations of the last 7 years. Media regulation, education reform, university reform, oligarchy – some illiberal steps to silent opposition, grow a generation loyal to the Fidesz Party, rebuild the intellectual layer from friends and relatives.

Anyway, if we are not willing to learn from Scandinavian countries, but to blame and feel sorry for them, we will have the same wonky education and healthcare system, rotting media, self-torturing mentality and xenophobic views as we do now. The regime simplified Hungarian common talk so bad that people can’t see the difference between liberalism and neo-liberalism, defending and simply building ethic walls between Hungary and Western civilization. The longer we keep it this way, the longer the recreation will take.

In every country of the World, there is a main problem the current government must solve. In the United States of America, I consider the healthcare system to be that financial and demographic black hole. In liberal European countries, I assume it’s the immigration policy. And, sad to state, thanks to Mr. Orbán, it’s now everything except immigration policy in Hungary.

Valaki valakivel felmosott. Csak ennyit tudunk, sajnos az öntömjénezés közepette nem maradt idő a takarító személyzet körül kialakult anomália rendezésére. Csak mindenki meg van győződve róla, hogy fel lett mosva a padló. A kellőképpen agymosott hívek szerint Orbán Viktor játszi könnyedséggel alázta porig az egész Európa Parlamentet. A magyar ellenzékiség nagy csoportja – akik szintén ügyet sem vetnek a tényekre, ha az akadályozná a miniszterelnök elleni óbégatást – most nagyon büszke, kárörvendő, mert a különböző felszólalók sárba tiporták a Viktort.

Végezetül itt van a reménytelenül szűk és megfogyatkozott csoportja az értelmiségnek, akik egy plenáris ülés tessék-lássék elemzésével nem azt szeretnénk igazolni, hogy Orbán Viktor jelenleg Európa karizmatikus egyeduralkodója, de azt sem, hogy már holnap kicsapnak minket az Unióból. Az a szűk csoport vagyunk, amelyik végig nézte az ülést, és amelyik minden képviselő minden hozzászólásánál ingatta a fejét. Igen, sajnos ez az igazság: szinte egytől-egyig badarságokat beszéltek. A demokráciánkért aggódó felszólalók (értelmes európaiak, vagy neokomcsi-liberál Soros-bérencek – beállítottság szerint kiválasztandó) félinformációkkal rendelkezve emlegettek fel helytelen, vagy már orvosolt sérelmeket. Velük szemben Orbán (az a geci, vagy Karizmatikus Védelmezőnk – beállítottság szerint kiválasztandó) nemes egyszerűséggel valótlan tényekkel, megtervezett hazudozással válaszolt.

Mr. Orbán, ha nem haragszik, szóba hoznám esetleg, kérem nézze el…

Ezeket a képviselőket aztán kemény fából faragták! Megdöbbentően esetlenül viselkedtek, többen alig mertek hangot adni aggályaiknak. Persze megtették, hogy aztán azonnal kiemeljék, eddig mindig minden megoldódott, most is így lesz, nem kell itt rosszra gondolni. Számonkérésnek indult volna? Végül úgy sikeredett a dolog, mint mikor néhány félénk beosztott bátorságot merít megszólítani a kegyetlen főnököt, és érintőlegesen szóba hozni, hogy nem mindent tartanak tökéletesnek. A hatáskör és befolyás nélküli EP-től persze kár volna túl sokat várni.

Így aztán Orbán nem ütközött komoly ellenállásba sem a felsőoktatási törvény, sem a civiltörvény esetében, de a menekültkérdés és az iskolai roma szegregáció is csak mellékzöngeként jelent meg, ráadásul időnként téves információkkal dolgoztak a felszólalók.

Voltak viszont jó gondolatok: a Brüsszel és az Unió elleni hadjárat komoly probléma. A meghallgatáson pedig komoly, építő eszmecserét is lehetett volna róla folytatni akár, de nem tették. Ugyanolyan esetlegesen jött elő, mint bármi más, azzal a különbséggel, hogy itt legalább kérdésről-kérdésre rácáfoltak a legutóbbi konzultációs kérdőív blőd, demagóg, mégis rengeteg embert megvezető pontjaira.

Én vagyok a legjobb

Orbán védekezése és válaszai pont úgy sikerültek, ahogyan arra számítani lehetett. A rémisztő csupán az, hogy sok elvakult hívének úgy csapódik le az agyában, hogy ezek frappáns és igaz mondatok voltak. Már elnézést, de ahhoz igazán ostobának kell lenni – ennek a kritériumnak sokan megfelelnek –, hogy komolyan vegyük ezeket a hazugságokat. Orbán azt mondta, ő a párbeszéd feltétlen híve. Mindig is az volt, most is az, tulajdonképpen ő a párbeszédes politika megtestesítője. Sajnos a Habony Árpáddal és Mészáros Lőrinccel folytatott párbeszéd közben arra nem volt ideje, hogy 2010-ben és 2014-ben jelölti vitában is részt vegyen, vagy hogy meghallgassa a tüntetőket, ne csak betegesen rájuk süsse a Soros-bérenc jelzőt. Az ellenzékkel folytatott párbeszéd másik ragyogó mementója, amikor szocialista felszólalóknak csak flegmán ennyit felel: volt rá idejük, hogy jobban csinálják. Micsoda véleménycsere!

A munkahelyteremtést is előhúzta, mi több, volt pofája azt hazudni, hogy Magyarországon a legjobb a foglalkoztatási ráta az egész Európai Unióban. Nálunk bezzeg csak 4% a munkanélküliség, míg az átlag a 7-hez közelít. Már csak az a kérdés, hogy milyen számok jönnének ki, ha nem lenne több tízezer reménytelen, az éhbér feléért tartott közmunkásunk, vagy ha nem csalnánk el a statisztikákat, amikor a külföldön dolgozó több százezer embert hazai foglalkoztatottnak könyveljük el. Orbán szerint a nemzeti konzultáció is siker. Aki olvasta eddig bármelyiknek a kérdéseit, és nem akarja minden áron életképesnek tartani őket, az látja, hogy milyen szánalmasan költöttük el a rájuk pazarolt milliárdokat.

Zakatolunk a semmibe

Az Európa Parlament ismét tanúságát adta, hogy nem csak hatásköre konvergál a nullához, de kompetenciája is szűkös. Egyes képviselők megkapták, amire vágytak: szerepelni akartak egy ilyen nagy figyelemmel kísért témában. Egyszerűen hallatni a nevüket, fontoskodni, jól beolvasni a magyar miniszterelnöknek. Orbán Viktor pökhendi magabiztossággal ülhette végig egy csepp izzadság nélkül a meghallgatást, és szintén elhozta, amiért ment: bármennyire is áll távol a valóságtól, a túlfizetett propagandagépezet harsoghatja, hogy újfent megvédett minket. A semmitől, a semmivel, de megvédett, fogjuk rá.

Mindenki örül és mindenki büszke magára. Mindenki hívei kárörvendenek és köpködnek. Jelenleg tehát ennyit tudunk: mindenki felmosott, és mindenkivel felmostak. A baj csak az, hogy közben a padló mégis baromi mocskos maradt.

https://facebook.com/privilegiumoldal

Bőr-és nemibeteg gondozó kerestetik

Ebben az országban túl sok már a bőrbeteg. Orbán Viktornak és csahosainak tenyere viszket; talán kevesebbet kellett volna zsebzsötemezni saját tükörképükre. Másnak a feneke viszket, ha egyhelyben kell ülnie. A legújabb páciensünk a rendelésen már korábban is többször megjelent Gyurcsány Ferenc. Akinek bizonyítékai vannak. Megint.

A mi Ferencünk ismét hallat magáról, nem tudta már elviselni, hogy kívül került a rivaldafényből. Azt állítja, hogy Oroszország zsarolja Orbán Viktort és többeket a kormány háza táján. Azt is állítja, hogy erre rengeteg bizonyíték van, melyeket ő már látott. Nyilatkozatában 72 órás határidőt szabott a miniszterelnöknek, kikötve, hogy az cáfolja meg a vádakat, vagy indítson jogi eljárást becsületsértésért. Ez Gyurcsánynak tulajdonképp tényleg mindegy: csak egy kicsit foglalkozzon már vele egykori KISZ-es elvtársa.

Csak a tücsökzenét hallani

Egyrészről érdekes, hogy sem Orbán, sem a Kormány, sem a Fidesz, sem a Miniszterelnökség részéről nem érkezett reakció. A Fidesz – és médiaszócsöveinek – kommunikációjában bevett szokás, hogy ami kínos, kellemetlen, az nem is létezik. Egyszerűen elhallgatják. Jelen esetben azonban ez további kérdéseket vet fel. Vajon Gyurcsány állításai mögött mindent megrengetni képes tények állnak? Netán csak nem akarnak neki teret engedi a közbeszédben? Kétlem, hiszen ha így volna, nem plakátolnák tele a várost a képével.

Ha pedig Gyurcsány hiteles bizonyítékokat látott, akkor azok tartalma igaz, és az ő szavaival élve Orbán „súlyosan megsértette a magyar törvényeket és elárulta a hazáját”. Ha a dokumentumokban ilyen horderejű valós információk szerepelnek, abba azonnal belebukik az ország jelenlegi vezetése.

Cinkos, aki néma

De mégis miért feltételeznénk, hogy Gyurcsány igazat mond? Nem az őszödi beszédre célzom: az éppoly elcsépelt maszlag, mint annak felemlegetése, hogy Orbán saját szilárd állítása szerint soha életében, semmilyen helyzetben nem hazudott még. Ez a két ember tökéletes páros lenne, ha az élet nem sodorja őket külön politikai pólusra.

Visszatérve az ex-kormányfő állításaira, ha valóban ilyen elsöprő bizonyítékokat látott, mi ez a 72 óra, mi ez a ripacskodás, és mire véljük legújabb közleményét, amelyben leírja, hogy minden erejével a dokumentumok megszerzésén és közlésén lesz? Ha a hét elején nem alkalmazott Háry jánosi túlzást, akkor Magyarországot jelenleg az orosz titkosszolgálat beépített ügynöke vezeti. Márpedig ha így van, ha így lenne, és Gyurcsány tudatában van a bizonyítékoknak, akkor bűncselekményt követ el azáltal, hogy magában tartja. S miután Viktor ügynök regnálása egyenesen hazaárulás, úgy Feri bohóc titkolózása a jelenlegi jogrendszer egyik legsúlyosabb bűncselekményének pártolása.

Volt már rá precedens

Gyurcsány nem először illegeti magát a médiában ilyen gyászos módon. Ha már korábban utaltam az őszödi beszédre, térjünk ki rá egy kicsit jobban. Emlékszik még a kedves olvasó, hogy 2010 után a bukott vezér azzal haknizta körbe a médiát, hogy az MSZP-n belülről követték el a szándékos karaktergyilkosságot? Én tisztán emlékszem. Akkor (is) azt mondta, hogy erre már bizonyítéka van, teleharsogta a sajtót az ügy fontosságával, vendettát fogadott, és biztosított minket, hogy nemsokára megteszi a nagy leleplezést, lesz feljelentés is. Azóta jó néhány év eltelt. Az efféle nagy bejelentéseket helyettesítő tücsökzene azóta is szól. Gyurcsánynak nem volt semmije.

Most is éppen ugyanaz lapul a zsebében? Ha igen, ez csak egy újabb feltűnési viszketegségi roham. Ha nem, akkor először saját magát kéne felszólítania a cselekvésre. A népnek ugyan kell a cirkusz, de ennyi bohóc nem fér el a porondon.

https://facebook.com/privilegiumoldal

A szabadságharc rabjai

Amióta a politikusok felismerték, hogy a választásokat a szegény tömegek, és nem a szűk értelmiség dönti el, egyre primitívebb és demagógabb közbeszédnek lehetünk tanúi a világban. Néhány hangzatos, bár semmitmondó frázis többet ér száz alaposan kidolgozott akciótervnél, vagy egy átgondolt programnál. Jellemző a magyar közéletre, hogy 2006 óta nem volt választási vita, jelenleg pedig egy olyan párt kormányoz, melynek programja három szavas: megvédjük a magyarokat. Hogy mitől, vagy kitől, az a carpe diem jegyében mindig aktualizálandó. Lehet hibás Gyurcsány, az MSZP, a Nyugat, a bevándorlók, Brüsszel, Soros György, a liberális eszme, aki nem keresztény, aki nem ÚGY keresztény, de céltáblává tehető az orvostársadalom, a tanári kar, a szakszervezetek, vagy az egyetemisták, ha valamelyik csoport protestál.

Ezzel egyidőben gondosan ügyelnek rá, hogy mindig kapjon egy-egy dicsérő szót az, aki épp nincs az utcán, vagy nem szimpatizál az utcán lévőkkel. A Fidesz azzal a szándékkal építette be ezeket a kliséket kommunikációjába, hogy katalizálja a társadalomban a nekik kedvező önmegtagadást; az emberek ösztönösen egy csoporthoz akarnak tartozni, és ezt mindig megtalálhatják azáltal, ha ők maguk is belerúgnak egyet az aktuális heti bűnbakba. Noha jellemzően fogalmuk sincs róla, mi áll pontosan a tüntetés hátterében (ennek felelőssége a szervezőket terheli, melyre később térek ki), de mára a megismerés és felfogás igénye sem él bennük. Hét év alatt azonban fordult a kocka, és ez senkinek sem szolgálja javát. Ezen káros mechanizmusok automatizálódtak és olyan mértékben eszkalálódtak, amelyet már nem irányíthat sem Habony, sem Finkelstein, sem bármely földi halandó.

Elég végig nézni saját facebook-idővonalunkat, és láthatjuk, hová robogunk fékevesztett vadállatként. Az objektivitás mára csak egy nagyon szűk réteg nehéz keresztje, akiket sem egyik, sem másik oldal nem hajnaldó – előítélet nélkül – végighallgatni. Elharapódzott az „aki nincs velünk, az ellenünk van” elv: ma csak homokos liberális Soros-bérenc lehetünk, aki az ország vesztéért küzd, vagy vak orbánisták, aki miatt itt tart ez az ország. Bizonyára jó néhányunkat mindkettővel illették már, ha a felsorakoztatott és alátámasztott tények nem illeszkedtek az (ön)igazolandó világképbe.

A médiamétely

Engedtessék meg egy citátum Schmidt Máriától, még ha ő pont az ellenkezőjét állítja is, mint a valóság, szavai – ha Soros helyett Orbán szűk körét tekintjük alanyának – tökéletesen megállják helyüket. A baloldal sírásója című írásában így fogalmaz az orbáni módszerről:

„Vedd meg tehát a helyi médiát, tv-t, rádiót, napi és hetilapokat, valamint az interneteseket, nevezd őket is függetleneknek, és fizesd meg őket azért, hogy az általad meghozott célokért dolgozzanak. Díjazd és sztárold őket is.” Az Orbán köréből származó „pénzzel kitömött médiumok arról ismerszenek meg, határon innen és túl, hogy a régi lenini taktikát követve mindig személyre támadnak. Sohasem az üggyel, az állításokkal, a felvetésekkel vitatkoznak, azok cáfolatával nem fárasztják sem magukat, sem a nagyérdeműt.”

Ezzel a tökéletes és találó gondolattal indulhatunk el megismerni a modern magyar sajtót. Túl sokat nem szeretném elemezgetni a helyzet kialakulását, de mindenképp megemlítendő, hogy a Magyar Telekom körül 2 éve igen csak szorult a hurok, komoly offenzívát kellett kiállniuk a magyar kormány irányából. Történt ez azután, hogy a tulajdonukban álló Origo címlapján közölt leleplező riportot Lázár János és szeretője külföldi nyaralásairól, melyekkel állami pénzből jutalmazták magukat. Szerencsére intelligens felek lévén kulturáltan sikerült megoldani a konfliktust: a Telekom az Üllői úti, FTC-stadion melletti terület igen jutányos megszerzése mellett még új állami szerződésekhez is jutott – bizonyára szabályosan, még ha a Vodafone elkeseredett sajtóközleményben reagált is, azt állítva, hogy nem volt tiszta a verseny. Mindezek véletlenül épp éppen akkortájt történtek, amikor a Telekom az ország legolvasottabb hírportálját, az Origót végre hajlandó volt értékesíteni a kormányközeli New Wave Media Groupnak. Ez Száraz István cége, mely a vs.hu-t is birtokolja, és az MNB alapítványaitól két és félszer akkora támogatást kapott, mint amekkora bevételt saját maga el tudott érni. Ez végül kiderült, még ha sokáig próbálták is eltitkolni. A fiatalos, ámde nem túl iskolázott igényeket is kielégítendő, palettára került a 888.hu is, melyről nem kívánok részletesebben írni, miután nem képvisel hírértéket.

Szintén a németekkel gyűlt meg a kormány baja, amikor az RTL csoport híradóiban kormánykritikus hangot vett, így reagálva az új reklámtörvényre, mely a reklámpiaci tőke döntő részét kormányközeli médiumok kezébe irányította. Ezután a kormány próbált dűlőre jutni a német tulajdonosokkal, végül azonban úgy döntöttek, inkább felvásárolják a TV2-t, és az elfogultan kormánykritikus RTL híradó ellen elfogultan kormánypárti TV2 híradót vetnek be. A korábban még közszolgálati jellegű médiára felesleges volna a szócséplés, írd és mondd: egyenesen agymosás.

Fentiekhez hozzá tartozik a Magyar Nemzet elvesztése, hűlt helyén a Magyar Idők megalapítása, a Népszabadság kiadójának felvásárlása és a lap elsüllyesztése, valamint a még viszonylagos objektivitásra hajlamos Népszava folyamatos anyagi szorongatása.

A hiteltelen és „lenini úton járó” propagandamédia gépezete olajozottan működik, amire válaszul a korábban hellyel-közzel pártatlan, ámde a tényeken sokszor torzító liberális média végzetes lépésre szánta el magát. Amiképpen a kormányközeli média szócső szerepet tölt be, úgy züllött számos médium ad hoc jellegű hivatásos kötekedővé. Úgy járja, ha itt is neveket írok: a mozgalom élharcosa a 444.hu, követői a teljesség igénye nélkül az Index, Magyar Narancs, és korábban a Figyelő, amíg a fentebb említett, médiaszabadságért kardoskodó Schmidt Mária fel nem vásárolta és rántotta át a vonal túloldalára szócsőnek. Számomra a korábban objektív hvg.hu tartalma is aggályokat vet fel. Összességében elmondhatjuk, hogy a Fidesz médiatérnyerése és az arra kialakult reakciók szinte ellehetetlenítették az átlagemberek számára az objektív információszerzést. Komoly utánajárást és fárasztó, többoldalú tájékozódást igényel, hogy egy-egy kialakult helyzetet kiértékelhessünk és véleményt formálhassunk róla – túlzottan idealista volnék, ha azt állítanám, látok ebben realitást.

A jó sem jó, az elég sem elég

Orbán Viktort kísérti a múlt. Elszánt és céltudatos férfiként, aki köztudottan – már-már betegesen – nem tud veszíteni, valószínűleg a halálnál is sokkal rosszabbnak élte meg 2002-es és 2006-os választási vereségét. Többségünk ezt maximálisan meg tudja érteni. Így az is érthető, ha még a kudarc emlékétől is retteg, és minden áron el akarja kerülni az újabb vereséget. Az ellenzéki média és a kormány leghangosabb ellenzői szerint jelenleg diktatúra van Magyarországon. Ha csak egyetlen olvasómat meg tudom nyugtatni, már megérte: jelenleg Magyarországon nincs diktatúra. Az elmúlt hét évben számos autoriter és manipulatív törvényt szabadított ránk a kormány, melyek mélyen gyökereztetik az Orbán-kormány mozdíthatatlanságát. A törvénykezés abszolút kiszolgálója a de facto vezetésnek. Ezzel együtt tapasztalhatjuk az oktatás, a kultúra, a felsőoktatás, alkotmánybíróság és egyéb, kevésbé kirakatban lévő területek vezetésének házon belüli kiosztását, mely valóban jellemezte a szocializmus korát is, de klasszikus értelemben vett diktatúráról megközelítőleg sem beszélhetünk.

Miért nem érte be Orbán Viktor kevesebbel? Miért nem elégedett meg azokkal a teljes mértékben az ő eszméihez igazított döntésekkel, amelyek átjárják az ország mindennapjait? Számos kiváló reform fűződik a nevéhez, melyek mögé egy emberként felsorakozhatott volna az ország, ha nem kommunikálják olyan módon, amely joggal kelt sokakban aggodalmat a jövő kormányzati irányára nézve. Nehéz hinni valaki őszinte és önzetlen forradalmában, ha nap mint nap szembesülünk vele, önmaga mozdíthatatlanná tétele minden szempontot maga mögé utasít.

Erényei közt nem csak a menekültválság kezelésével kapcsolatos korai és szerencsére hajthatatlan felismerése említhető, ezen messze túlmutat a lista. Az Orbán-kormány szembetűnően intenzívebb pályázati politikát folytat elődeinél, és nagyobb hatásfokkal is nyerik el a pályázati pénzeket, elsősorban és legnagyobb részben az Európai Uniótól. Másik kezünkben ott a Brüsszel képzeletbeli elnyomása elleni hadjárat. Nagyon üdvös a fegyveres szervezeteknél dolgozók és orvosok bérének és megbecsültségének növelése. Másik kezünkben ott a felesleges lelki terror, amelyet a vesztünkre aspiráló hamis ellenségkép terjesztése hordoz magában, valamint mindenki démonizálása, aki felszólal a kórházak állapota miatt. Meggyőződésem, hogy a magyar nép elsöprő többsége kiállt volna amellett, hogy az ország anyagi helyzetének javításáért közösen hozzunk áldozatot, és részesítsük előnyben a belföldi üdülést. Másik kezünkben ott vannak az alkotmányellenesen és nemzetközi szerződésekbe ütközően kisemmizett csekkcégek, melyeket valódi nemezisként állított be a kormányretorika, feleslegesen. Helyüket az Erzsébet-utalvány és Széchenyi Kártya vette át, amely a propaganda szerint már-már jutalom a népnek – holott ezzel a horvát, görög, Fekete-tengeri üdülés lehetőségét vették el a kevésbé vagyonosoktól, szándékosan beszorítva őket a hét határ közé. Ezeken kívül még számos példa hozható, amikor Orbán Viktor jó érzékkel és jót tett, elfogultnak kell lenni, hogy kétségbe vonjuk politikai tehetségét és jó helyzetlátását. Emellett igen nívós stábot gyűjtött maga köré, ahol szintén olyan ösztönös zsenik találhatók, mint például Habony Árpád, aki sokkal többet is tehetett volna Magyarországért, ha a nemzeti együttműködés rendszere nem belső üzelmekre és egy viszonylag szűk réteg előnyére, hanem az egész ország felemelkedésére használja őt.

Nem lett volna proaktívabb az EU-ellenes retorika helyett megbecsülni a mára szankcióként részben befagyasztott forrásokat, és ezzel összeférhető módon satírozni az önrendelkezés kontúrjait? Nem lett volna proaktívabb egyszerűen anyagilag és erkölcsileg is jobban megbecsülni a katonákat, rendőröket, orvosokat, mintsem hazafiatlannak kikiáltani, aki leszerel vagy nyugati kórházba szegődik? Nem lett volna proaktívabb közösen beállni a turizmusunk szekere mögé, mintsem néhány ártatlan cég ellen hadjáratot folytatni, majd megvezetni a népet a béren kívüli juttatások új rendszerével? Nem lett volna proaktívabb Habonyt az országimázs élére állítani, mintsem olyan játszmákba küldeni, ami csupán feleslegesen lejáratja az országot?

Az ilyesfajta viselkedéssel a kormány és Orbán Viktor nagyfokú tiszteletlenséget tanúsít a magyar emberek irányában, hiszen minden döntés felettünk és az ellenzék feje felett születik. Emlegethetjük a nemzeti konzultációt és a Kerekasztalt, ahová minden pártot meghívtak – ezek a manipulációt szolgálják, a kérdések nonszenszek, már-már dadaisták, a sajátjukon kívül pedig senki más véleményét nem mérlegelik semmilyen asztal mellett. Pedig egyáltalán nem látnák kárát. Erre talán még most sincs túl késő, talán még van idő változtatni. Biztosan több voksra számíthatnának, mint amikor a feldúlt választási rendszernek köszönhetően a szavazásra jogosultak egyharmadának támogatása ért kétharmados többséget.

Akinek ilyen ellenségei vannak, nincs is szüksége barátokra

A közismert mondást nem tévedésből fordítottam meg: amíg a jelenlegi ellenzék így, ahogy most van, jelen lehet a magyar politika klérusában, Orbán Viktornak még a bebalzsamozott évtizedes holtteste is legalább ugyanolyan jó miniszterelnök lenne, mint bárki más a mai palettán élve. Gyurcsány Ferenc esetében ugyanazt a politikai pályát figyelhetjük meg, amit Orbán Viktornál 10-15 éve. A hatalom íze után nem fogadja el, hogy kikerült a miniszterelnöki székből, és hajlandó akár mindent feldúlva visszakapaszkodni, hogy aztán soha többé ne eressze a karfát. Két hatalomfüggő államférfit azonban nem bírna el az ország egymás után.

Ellenzéki oldalon egyre csak szaporodnak a feldarabolt liberális minipártok, melyeknek fő programpontja, hogy Orbán Viktor megbukjon. Hogy utána mi lesz, az mindegy. A tények viszont makacs dolgok. A magyar történelemben liberális párt legkomolyabb eredménye 24,1% volt, melyet az SZDSZ ért el 1990-ben, köszönhetően a diktatúrából való friss kitörésnek és a szabadság szelének. Az emberek nagy része tökéletes ellenkezőjét kívánta, mint amit korábban tapasztalt – esetleg csak tapasztalni vélt. Erre jelentett alternatívát a szabaddemokrata párt, mely az ezt követő választásokon nagyságrendekkel rosszabb eredményt ért el, majd megszűnt. A liberalizmus mindig is egy szükséges és hasznos rétegeszme marad, melyre kormányváltó erőt nem lehet építeni. Ezek a kis pártok csupán egymástól és az MSZP-től szívják el a szavazók egy kis hányadát, ezzel a Fidesz malmára hajtva a vizet.

Az igazi felelősség véleményem szerint az MSZP-t terheli, melynek konzervatív baloldali pártként egyedüliként lehet komoly szerepe a politikai csapásirány megváltoztatásában. Ez többféleképp lehetséges, de semmiképpen sem a „Fizessenek a gazdagok!” kampánnyal, amely éppúgy az emberek körében elharapódzott irigységre és gyűlöletre épít, mint a kormány retorikája. Nem kevésbé sértő arra a becsületesen és keményen dolgozó, tehetős rétegre, amely így joggal érzi magát fenyegetve, hiába fizeti maradéktalanul a rá kiszabott terheket már most is. Ráadásul maga Botka László is ebből a sikeres és gazdag vállalkozói rétegből jött – ezzel a kormánypropaganda ellenére nincs is semmi baj! –, így különösképp furcsa, hogy nem kezdeményez inkább párbeszédet a (jómódú) értelmiséggel. Álláspontom ezügyben is az előremutató kommunikációt támogatja, amely sikeresen helyettesíthetné azt a metódust, amely Soros, Brüsszel, migránsok, liberálisok, egyetemisták, tanárok, et cetera után a jómódban élőket kiáltaná ki ellenségnek.

Hogyan tovább 2018-ban?

Kétségtelen, hogy a magyar miniszterelnök neve 2018-tól is Orbán Viktor lesz. Ez csak abban az egyetlen esetben lehetne másképp, ha Simicska Lajosnak legkevesebb tucatnyi olyan aduász lapulna a zsebében, melyeknek kiterítése soha nem látott káoszba borítja a magyar politikai életet és közhangulatot. Biztosak lehetünk benne, hogy ezek az eszközök nem állnak az oligarcha rendelkezésére. Ezek közül vagy kiszivárgott volna már némelyik, vagy Orbán korábbi legjobb barátja ma már nem lenne az élők sorában. Ilyen akciódúsan azért nem zajlik a közélet, az Orbán-kép megdöntésére senkinek sincs eszköze, azonban régen rossz irányba tartunk, ha ez a célkitűzés.

Amit ki lehet és kell használni, hogy a Fidesz tábora nagyjából két és félmillió választópolgárból áll. Ez hosszútávon csökkenni fog, ugyanis a fiatalok körében az öncélúan átszabott közoktatás ellenére sem sikerült többségi tábort kiépíteni, sőt, talán jellemzőbb is a kormánykritikus beállítódás. Üdvös, hogy a 15-30 éves korosztály jelentős része még menthető, nyitottak az objektív gondolkodásra is, nem csak a feltétel nélküli, céltalan Orbán-ellenes szerveződésre.

Az újabbnál újabb pártok felbukkanása egyértelműen elnyújtja és hátráltatja az ellenzék megerősödését, a Fidesz pedig kényelmes, fenyegetettség nélküli haszonélvezője az eseményeknek. Példaként hozom a Momentum mozgalmat, amely valóban csak egy momentumot nyert magának a történelemkönyvek lábjegyzetének legszélén. Sikeres aláírásgyűjtő akciójuk után olyan markánsan határozták meg magukat a neoliberális értékrend újabb trónkövetelőjeként, hogy a sokakban felcsillant remény a legkeserűbb kínok közt porlott semmivé.

A választások eredményeit szemlélve nagy bizonyossággal becsülhetjük, hogy a nyugati civilizációban hosszútávon stabilan 10-15% körüli a liberális szavazóbázis, ennek is kisebb része nyitott a neoliberális értékekre. Ezek a törpepártok így csupán egy tábla csokoládéért verekedő gyermekek a csokigyár udvarán, míg a felnőttek odabent a vállalat részvényeire licitálnak.

A két héttel ezelőtti szombati tüntetésen többektől elhangzott az az elrugaszkodott tézis, hogy Orbán Viktor kihívója akár még Gulyás Gergely is lehet. Nos, ez elképzelhető. A versenykiírás szerint a Taktaharkányi labdarúgó klub is megnyerhetné a Bajnokok Ligáját. Hajrá fiúk!

Az elmúlt évek, főképp az elmúlt hetek tüntetései egyébként is chaplini forgatókönyv szerint zajlottak. Tulajdonképp a résztvevők sem tudják pontosan, éppen melyik pitiáner ügyhöz kapcsolják a demonstrációt, ahelyett, hogy a szervezők az igazán nagy volumenű kérdésekre hívnák fel a figyelmet. Végül olyan zagyva ügyek kerülnek a kirakatba, melyek nyilvánvalóan nem nyerhetnek komoly támogatottságot. A vége pedig az, hogy a társadalom egy része úgy is beáll a kezdeményezés mögé, hogy keveset tud róla, másik része pedig remekül szórakozik rajta, és önfeledten gúnyolódik. Ez a szervezetlenség egyenesen vezet a következő kérdéshez.

Ebben a házban ki hordja a nadrágot?

Jelenleg úgy látom, az egyetlen járható út a politikai erőviszonyok egészségesebbé tételére, ha az MSZP a jelenleginél sokkal magabiztosabban, és végre pozitív szólamokkal magához tudja ragadni az ellenzéki kezdeményezést, átgondolt és teljeskörű programot tesz az asztalra. Ezáltal aktivizálni tudnák azt a több millió fős választásra jogosult bázist, amelynek tagjai az elmúlt 20 év áldozatai. Ezeknek az embereknek mindkét hagyományosan nagy pártban csalódniuk kellett, nem támogatják Orbán Viktor rendszerét, ám a világért sem szavaznának sem a Fidesztől még kijjebb elhelyezkedő Jobbikra, sem az MSZP-re, mely jelenlegi formájában nem látszik alkalmasnak a kormányzás felelősségének átvállalására.

Egyedül az MSZP komoly gondolkodásbéli fordulatával érhető el, hogy a kormánypárt – mostanra már csak majdnem – kétharmados többsége 50% alá csökkenjen. A jelenlegi ellenzék tagjait magába foglaló nagykoalíció természetesen semmilyen körülmények között nem elképzelhető, ám megszűnne a Fidesz azon képessége, hogy kénye-kedve szerint módosíthatja a törvényeket, sőt, az ellenzék kezébe kerülne annak lehetősége, hogy változtassanak a legnépszerűtlenebb, 50%+1 főt igénylő paragrafusokon.

A Fidesz 50% alá szorítását természetesen nem passióként, hanem eszközként határozom meg. A felvázolt cél éppen a másik oldalon keresendő. Ha ugyanis az ellenzék nem csak manökenek gyülekezete lesz az ülésterem szabad székeinek betöltésére, ellenben valós beleszólással – és az üres szólamok után végre valós felelősséggel – bíró pártokból áll majd, rövid idő alatt elválik a sár az aranytól. Vége szakad a könnyelmű frázisok korának, a felelős ellenzékiség érájába érkezünk. Ugyanez igaz lehet a kormányzásra is, hiszen egy ilyen választási fiaskó a jobb forgatókönyv szerint észhez téríthet mindenkit. Minimálisan is annyit nyernénk, hogy az ellenzéki pártok egy része megszűnik, másik része felnő önmagához. A lehetséges cselekvési változatokról egy következő cikkben írok majd.

Ha pedig 2022-ben az emberek úgy ítélik meg, hogy kormányváltásra van szükség, nem kísért többé 2014 és 2018 szelleme: a rendeződő erőviszonyok és az érdemi ellenzéki munka után már biztosan lesz kihívó. Egy – esetleg két – komolyan vehető ellenzéki párt pedig helyre billentené a felbukott egyensúlyt, aminek szükségességét feltehetőleg a kormányoldal szimpatizánsai közül is egyre többen érzik.

https://facebook.com/privilegiumoldal