Valaki valakivel felmosott. Csak ennyit tudunk, sajnos az öntömjénezés közepette nem maradt idő a takarító személyzet körül kialakult anomália rendezésére. Csak mindenki meg van győződve róla, hogy fel lett mosva a padló. A kellőképpen agymosott hívek szerint Orbán Viktor játszi könnyedséggel alázta porig az egész Európa Parlamentet. A magyar ellenzékiség nagy csoportja – akik szintén ügyet sem vetnek a tényekre, ha az akadályozná a miniszterelnök elleni óbégatást – most nagyon büszke, kárörvendő, mert a különböző felszólalók sárba tiporták a Viktort.

Végezetül itt van a reménytelenül szűk és megfogyatkozott csoportja az értelmiségnek, akik egy plenáris ülés tessék-lássék elemzésével nem azt szeretnénk igazolni, hogy Orbán Viktor jelenleg Európa karizmatikus egyeduralkodója, de azt sem, hogy már holnap kicsapnak minket az Unióból. Az a szűk csoport vagyunk, amelyik végig nézte az ülést, és amelyik minden képviselő minden hozzászólásánál ingatta a fejét. Igen, sajnos ez az igazság: szinte egytől-egyig badarságokat beszéltek. A demokráciánkért aggódó felszólalók (értelmes európaiak, vagy neokomcsi-liberál Soros-bérencek – beállítottság szerint kiválasztandó) félinformációkkal rendelkezve emlegettek fel helytelen, vagy már orvosolt sérelmeket. Velük szemben Orbán (az a geci, vagy Karizmatikus Védelmezőnk – beállítottság szerint kiválasztandó) nemes egyszerűséggel valótlan tényekkel, megtervezett hazudozással válaszolt.

Mr. Orbán, ha nem haragszik, szóba hoznám esetleg, kérem nézze el…

Ezeket a képviselőket aztán kemény fából faragták! Megdöbbentően esetlenül viselkedtek, többen alig mertek hangot adni aggályaiknak. Persze megtették, hogy aztán azonnal kiemeljék, eddig mindig minden megoldódott, most is így lesz, nem kell itt rosszra gondolni. Számonkérésnek indult volna? Végül úgy sikeredett a dolog, mint mikor néhány félénk beosztott bátorságot merít megszólítani a kegyetlen főnököt, és érintőlegesen szóba hozni, hogy nem mindent tartanak tökéletesnek. A hatáskör és befolyás nélküli EP-től persze kár volna túl sokat várni.

Így aztán Orbán nem ütközött komoly ellenállásba sem a felsőoktatási törvény, sem a civiltörvény esetében, de a menekültkérdés és az iskolai roma szegregáció is csak mellékzöngeként jelent meg, ráadásul időnként téves információkkal dolgoztak a felszólalók.

Voltak viszont jó gondolatok: a Brüsszel és az Unió elleni hadjárat komoly probléma. A meghallgatáson pedig komoly, építő eszmecserét is lehetett volna róla folytatni akár, de nem tették. Ugyanolyan esetlegesen jött elő, mint bármi más, azzal a különbséggel, hogy itt legalább kérdésről-kérdésre rácáfoltak a legutóbbi konzultációs kérdőív blőd, demagóg, mégis rengeteg embert megvezető pontjaira.

Én vagyok a legjobb

Orbán védekezése és válaszai pont úgy sikerültek, ahogyan arra számítani lehetett. A rémisztő csupán az, hogy sok elvakult hívének úgy csapódik le az agyában, hogy ezek frappáns és igaz mondatok voltak. Már elnézést, de ahhoz igazán ostobának kell lenni – ennek a kritériumnak sokan megfelelnek –, hogy komolyan vegyük ezeket a hazugságokat. Orbán azt mondta, ő a párbeszéd feltétlen híve. Mindig is az volt, most is az, tulajdonképpen ő a párbeszédes politika megtestesítője. Sajnos a Habony Árpáddal és Mészáros Lőrinccel folytatott párbeszéd közben arra nem volt ideje, hogy 2010-ben és 2014-ben jelölti vitában is részt vegyen, vagy hogy meghallgassa a tüntetőket, ne csak betegesen rájuk süsse a Soros-bérenc jelzőt. Az ellenzékkel folytatott párbeszéd másik ragyogó mementója, amikor szocialista felszólalóknak csak flegmán ennyit felel: volt rá idejük, hogy jobban csinálják. Micsoda véleménycsere!

A munkahelyteremtést is előhúzta, mi több, volt pofája azt hazudni, hogy Magyarországon a legjobb a foglalkoztatási ráta az egész Európai Unióban. Nálunk bezzeg csak 4% a munkanélküliség, míg az átlag a 7-hez közelít. Már csak az a kérdés, hogy milyen számok jönnének ki, ha nem lenne több tízezer reménytelen, az éhbér feléért tartott közmunkásunk, vagy ha nem csalnánk el a statisztikákat, amikor a külföldön dolgozó több százezer embert hazai foglalkoztatottnak könyveljük el. Orbán szerint a nemzeti konzultáció is siker. Aki olvasta eddig bármelyiknek a kérdéseit, és nem akarja minden áron életképesnek tartani őket, az látja, hogy milyen szánalmasan költöttük el a rájuk pazarolt milliárdokat.

Zakatolunk a semmibe

Az Európa Parlament ismét tanúságát adta, hogy nem csak hatásköre konvergál a nullához, de kompetenciája is szűkös. Egyes képviselők megkapták, amire vágytak: szerepelni akartak egy ilyen nagy figyelemmel kísért témában. Egyszerűen hallatni a nevüket, fontoskodni, jól beolvasni a magyar miniszterelnöknek. Orbán Viktor pökhendi magabiztossággal ülhette végig egy csepp izzadság nélkül a meghallgatást, és szintén elhozta, amiért ment: bármennyire is áll távol a valóságtól, a túlfizetett propagandagépezet harsoghatja, hogy újfent megvédett minket. A semmitől, a semmivel, de megvédett, fogjuk rá.

Mindenki örül és mindenki büszke magára. Mindenki hívei kárörvendenek és köpködnek. Jelenleg tehát ennyit tudunk: mindenki felmosott, és mindenkivel felmostak. A baj csak az, hogy közben a padló mégis baromi mocskos maradt.

https://facebook.com/privilegiumoldal