Véget értek a várakozás órái; a levélszavazatokat és nem saját körzetben leadott szavazatokat ugyan csak napok múlvára számolják meg, mégis nagy bizonysággal kijelenthetjük, hogy sorozatban harmadszor is kétharmados Fidesz-kormány állhat fel. Az eredmény nagyon sok mindent és nagyon sok mindenkit minősít, bár legtöbbjükre épp a minősíthetetlen volna a legmegfelelőbb jelző. A tegnapi szavazás körül számos aggály merül fel. Nem célom, és nem is vagyok hajlandó választási csalást kiáltani, de javító szándékkal sorra veszek néhány hiányosságot a választási rendszerünkben, amik most vasárnap akár még aggodalomra is adhattak volna okot, ha valaki nagyon aggódni kívánt volna. A jövővel pedig azon melegébe ma még nem foglalkozom, majd csak legközelebb.

Mulasztások az X körül

Az első furcsa hírekre már múlt héten felkaphattuk a fejünket, amikor levélben (az ellenzékre, vagy szándékosan érvénytelenül) szavazó vajdaságiakat kezdtek vegzálni a lezárt borítékok begyűjtéséért illetékesek. Többeket számon kértek, aminek nem ment igazán nagy híre, és a kötekedők kedvéért inkább hangsúlyozom, nem tudok felelősséget vállalni az értesülés valóságtartalmáért. Ha igaz, akkor reformot kíván a levélszavazatok begyűjtése.

Egyértelműen megtörtént viszont a következő történet. Heves megyében az egyik bizottság fideszes delegáltja - felismervén, hogy a helyiségbe érkező állampolgár a Jobbikra tervez szavazni - cselt eszelt ki. Úgy tett, mintha a felhasználandó szavazóívet lepecsételné, de mégsem tette, hogy a jobbikos szavazat érvénytelen legyen számláláskor. Sajnálatára a bizottság jobbikos tagja felfigyelt e mutatványra, aminek okán a fideszes delegáltat kizárták, az esetet jegyzőkönyvbe vették. Így az illető érvényes voksot adhatott le.

Nem úgy, mint következő történetünk szereplői. Kora estére elszaporodtak a közösségi médiában terjedő panaszok olyanoktól, akik tartós betegségük miatt házhoz kérték a mozgóurnát, de az sosem jutott el hozzájuk, majd azt a tájékoztatást kapták, hogy szavazati szándékukat sajnos csak négy év múlva tudják cselekedetre váltani. A történeteket böngészve felmerült bennem egy rossz érzés, ugyanis azt a következtetést engedtem meg magamnak, hogy az áldozatok egytől-egyig ellenzéki szavazók lettek volna - ha szavazók lehettek volna. Eközben a kormánypárti sajtó büszkélkedett a mozgóurna zökkenőmentes sikerével, mindezt fényképekkel megtámogatva. Az elmúlt évek tapasztalata alapján összeérnek a Fidesz mint párt, a kormány, és egyéb kormányközeli szervezetek nyilvántartásai. Így felvetődik annak lehetősége, hogy a mozgóurna útvonalának megtervezésekor - idő szűkében válogatásra kényszerülve - előnyt élvezhettek azok az igénylők, akik valamely adatbázis alapján feltételezett Fidesz-szimpatizánsok. Nincs elegendő, sem minden kétséget kizáró információm a történtekkel kapcsolatban, de a jövőre nézve nagyon fontos, hogy a mozgóurnát igénylők mind élhessenek Alaptörvény adta jogukkal a választások idején.

Néhol azok is falakba ütköztek, akik maguk keresték fel a szavazókörletet. Több helyen ugyanis az NVI valamiért elmulasztotta kihúzni a szavazólapokról a koordináció keretében visszalépett ellenzéki jelölteket, ezzel éppen azt elérve, hogy akár több ezer szavazattal kevesebbet kapjon az esélyes jelölt. Ez olyan körzetekkel esett meg, ahol az előzetes mérések szerint nagyon jó esélyekkel indult az egyik ellenzéki jelölt, például Harangozó Tamás (MSZP) és Hadházy Ákos (LMP) körzete, Szekszárd. Még ha feltételezem is, hogy szándékos a mulasztás, akkor sem állíthatom, hiszen soha nem bizonyosodna be. Javító szándékkal azért van egy ötletem: máskor jobban kell erre figyelni, hiszen az országgyűlési választás fontos dolog egy parlamentáris demokrácia életében, és nagyobb precizitást érdemel.

Mulasztások a szavazókör előtt

Mementóként megemlékezem arról a tízezernyi ukránról, akiket az elmúlt hetekben jelentettek be kelet-magyarországi házakba. A legserényebb lakcímre kétszáznál is többet. Hogy ez mire utal, mindenki fantáziáljon róla maga.

Említésre méltó, hogy Barcelonában másfél órás sort kellett kiállni a választópolgároknak, ami még mindig csak a fele a londoninak. A londoni pedig szintén csak fele annak, amennyit két budapesti szavazóhelyiség áldozatainak kellett állnia az utcán. Szerencsére nem esett sem eső, sem hó, csupán egy kis csorba a hatóságok becsületén. Hét demokratikus választás után teljesen váratlanul érte őket a nyolcadik.

"A hír szent, de a vélemény szabad"

A Guardian főszerkesztője, a szakmában legendás CP Scott a következőt írta 1921-ben az újság ars poeticájaként: "comment is free, but news are sacred". Ezt a magyar média sajnos így fordítja: a vélemény szent, de a hír szabad. A demokratikus Magyarország történetének kétségkívül legmocskosabb kampányidőszakán vagyunk túl, a közelmúlt médiafogásai pedig lesújtó képet festenek arról, hogy mire számíthatunk a következő négy évben. A kormány holdudvarához köthető orgánumok nagy igyekezetükben már nem is akartak függetlenként tetszelegni. Erre nincs is szükség, hiszen mára biztosan nem maradt egy tucatnyi olvasójuk sem a másik politikai térfélről. Stratégiát váltottak: a kampány hajrájára nyíltan a Fidesz szócsöveként működtek, így szabadabban sulykolhatták olvasóikba a szavazás már-már kötelező, egyébként pedig a nyugati keresztény kultúra jövőjéről örökre, végérvényesen döntő mivoltát.

Az elmúlt nyolc évben is sok cifrát láthattunk, de a mögöttünk álló hónapokban még ehhez képest is igazi csemegéket kaptunk. Így történhetett, hogy a TV2 híradósai élő adásban bemondták, hogy a Fideszre szavaznak, és ezt tanácsolják a nézőnek is. Így történhetett, hogy az origón kizárólag migránsos (negatív) és Orbános (természetesen pozitív) bejegyzések jelentek meg, a főhír pedig sokáig az volt  - akár csak több tucatnyi kormánybarát lapnál -, hogy Mindkét szavazatot a Fideszre! Sok hasonló fogás volt, amelyeket különböző szervek pénzbüntetéssel honoráltak, de ez tervezett költség volt a Fidesz részéről, ennyit igazán megért. Kompenzálta az ingyenreklám, amit szervilis iskola- és kórházigazgatókkal küldettek szét a kollégák között.

A nem a Fidesz-székház pincéjében írt sajtótermékek pedig sajnálatomra felvették a kesztyűt. Itt nem az Alfahírre és a többi jobbikos propagandaportálra gondolok, hiszen azokkal nem is érdemes törődni. A mindig is nívótlan 444, vagy akár az index majdnem olyan mélyre süllyedt a kampányban, mint ellenoldali társaik. A hagyományosan baloldali, de független HVG internetes híroldala is mintha kissé túllépett volna azon a küszöbön, amit korábban elképzeltek maguknak.

A kampány igazi mocskát mégis a Fidesz által Facebookon létrehozatott vagy megvásárolt kamu híroldalak, viccesnek mutatkozó oldalak, és helyi közösségeknek álcázott oldalak szállították, amelyek mindenkit leköröző elánnal vetették bele magukat a szenny terjesztésébe. A praktika működött, ragyogóan sikerült a mozgósítás, ami újabb kétharmadot hozott. Ezúttal már a listás szavazatok felét megkapta a Fidesz, amire korábban nem volt példa, most végre nem 32%-kal jutottak alkotmányozó többséghez.

Mivel továbbra is a jó szándék vezérel, előállok mai utolsó tanácsommal. Érdemes elgondolkodni az eredeti görög minta alapján valamiféle korszerű (mondjuk iskolázottsági) cenzus bevezetésén, en bloc a demokrácia nemzetközi keretrendszerében. Nem azért, mert akkor nem nyerne a Fidesz, hanem azért, mert akkor nem kényszerülne erre a blőd retorikára, ha nyerni akar. Rengeteg problémánk maradna, de a világ azért máris egy kicsivel jobb hely lenne.

https://facebook.com/privilegiumoldal